Szocho adókedvezmény a szakképzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatottak után


A szakképzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállalók után érvényesíthető adókedvezmény már közel 10 éve megtalálható a magyar jogszabályi rendszerben, de még mindig sok félreértés van a kedvezménnyel kapcsolatban.


A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (továbbiakban Szocho törvény) 10. §-a rendelkezik a szakképzettséget nem igénylő munkakörben, illetve a mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatott munkavállalók után igénybe vehető adókedvezményről.

A kedvezményezett munkakör meghatározásához a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszeréről szóló, 2012. január 1-jén hatályos KSH-közleményt (FEOR-08) kell alapul venni. Ez alapján adókedvezményt a

a) 9. főcsoportba tartozó foglalkozás szerinti munkakörben (a továbbiakban: szakképzettséget nem igénylő munkakör), illetve

b) 6. főcsoport 61. csoportjába tartozó, a 7. főcsoport 7333 számú foglalkozásából a mezőgazdasági gép (motor) karbantartója, javítója munkakörben és a 8. főcsoport 8421 számú foglalkozás szerinti munkakörben (a továbbiakban együtt: mezőgazdasági munkakör) munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalókra tekintettel fizetendő szociális hozzájárulási adóból lehet igénybe venni.


Az adókedvezmény olyan munkavállalók foglalkoztatását segíti elő, akiknek egyáltalán nincs semmiféle szakképesítése, esetleg szakképesítésre az adott munkakörben nincs szüksége vagy a legegyszerűbb feladatokat látják el.

Az adókedvezmény összegét a kifizetőnek havonta, az adott hónapban fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön kiszámított részkedvezmények összegeként kell megállapítania.

Az adókedvezmény mértéke a munkavállalót az adómegállapítási időszakra megillető bruttó munkabér, de legfeljebb a minimálbér utáni 13 százalékos adómérték 50 százaléka, azaz 2023-ban 15 080 Ft.

Az adókedvezmény csak a fent felsorolt foglalkozások szerinti munkakörökben foglalkoztatott munkavállalók után érvényesíthető, ezért az adókockázatok elkerülése érdekében a kifizetőknek helyesen kell meghatározniuk a munkavállalók munkakörét, amely alapján a FEOR szerinti besorolást elvégzik.

A FEOR-08-hoz kiadott Módszertani útmutató értelmében a „foglalkozás” azon munkák, feladatok, tevékenységek összessége, amelyeket nagymértékű hasonlóság jellemez. A foglalkozásokat pedig a munkakörök meghatározott csoportjai – hasonló szakképzettség, erőfeszítés, felelősség – alkotják. A FEOR-08 nómenklatúra foglalkozásai sokféle munkakört tartalmaznak.

 


A Módszertani útmutató szerint a következők alapján kell megállapítani az adott foglalkozást:

  • A foglalkozást a foglalkozás vagy munkakör megnevezése és a fő feladatok, valamint a jellemző munkakörök szem előtt tartásával kell besorolni.
  • A foglalkozás meghatározásakor a ténylegesen gyakorolt tevékenység tartalma számít.
  • Lényeges csoportképző ismérv az adott foglalkozás gyakorlásához szükségesnek ítélt szakértelem, tudás, ismeret szintje. Ez utóbbi esetében figyelembe lehet venni az iskolai (formális) végzettséget, a szakképzettséget, amit a kapcsolódó feladatok megfelelő végrehajtása megkíván. De számít a munkahelyi képzés és/vagy a foglalkozáshoz kapcsolódó tapasztalatok mértéke is.
  • Fontos szempont a munkatevékenységek természete, bonyolultsági foka. (a megfelelő munkatapasztalat és hosszabb munkahelyi képzés helyettesítheti, illetve kiegészítheti a formális oktatást.)
  • Ha a dolgozó többféle tevékenységet végez, akkor a legjellemzőbb vagy a munkaidő nagy részét kitöltő tevékenységet (foglalkozást) kell figyelembe venni.
  • Amennyiben a különböző feladatok ellátásához szükséges szakképzettség, szaktudás, döntési hatáskör tekintetében lényeges különbség állapítható meg, az érdemibb jellegű, magasabb szaktudást, nagyobb döntési hatáskört igénylő foglalkozást indokolt előnyben részesíteni.

(például a „kézi kovács” besorolása a következőképpen történik: a 7. főcsoportba tartozik, mely az Ipari és építőipari foglalkozásokat öleli fel, és a 7326 számú foglalkozásba tartozik, mely a „Kovács”-ot takarja)


A munkavállalók FEOR besorolásának nehézségei

A gyakorlatban különösen problémás a 8-as (Gépkezelők, összeszerelők, járművezetők) és 9-es főcsoport (Szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozások) elhatárolása, ezen belül például az olyan gépkezelők vagy összeszerelők besorolása, akik nagyon alacsony szintű kompetenciákat igénylő feladatokat látnak el.

A FEOR 9-es csoportot alapvetően 3 csoportra oszthatjuk.

91 – Takarító és hasonló jellegű egyszerű foglalkozások

92 - Egyszerű szolgáltatási, szállítási és hasonló foglalkozások

93 – Egyszerű ipari, építőipari, mezőgazdasági foglalkozások

Mindegyik esetében igaz, hogy ezek a feladatok egyszerűek és rutinjellegűek, elsősorban kéziszerszám használatát és többnyire fizikai erőkifejtést igényelnek, csekély előzetes gyakorlatot vagy semmiféle gyakorlatot nem igényelnek, korlátozott kezdeményezésre vagy egyéni döntésre van szükség, illetve nem feltétel a munkafolyamatok egészének, vagy nagyobb részletének az átlátása.

A besorolás során azt kell megvizsgálni, hogy a munkavállaló a munkaidejének túlnyomó részében pontosan mit csinál, milyen feladatokat lát el.

Ehhez szükséges lehet a tevékenység jellegének, tartalmának, a termelési folyamat sajátosságainak, a dolgozó döntési lehetőségének, felelőssége mértékének értékelése is. A besorolás során nem elegendő az iskolai végzettségből kiindulni, mert például hiába van a munkavállalónak csak nyolc általános végzettsége, ha a cég betanította az adott gép kezelésére, és abban már hosszabb idejű tapasztalata van. Ebben az esetben a dolgozó nem felel meg a 9-es FEOR kódokba tartozó munkaköröknek. Ugyancsak nem tartozhat a 9-es FEOR csoportba a munkavállaló, ha van például targoncás jogosítványa, és munkája során túlnyomórészt targoncavezetéssel kapcsolatos feladatokat lát el.

Fontos elkülönítési szempont lehet a gépek kezelése. A 9-es csoportba tartozó munkavállalók esetében a munkavállaló egyszerű, általában fizikai természetű tevékenységeket végez kézi erővel, mint pl. gépek, illetve emberek kiszolgálása, anyagok és tárgyak kezelése. Munkája egyszerű szerszámok vagy berendezések használatát is igényelheti, de ezen munkavállalók a gépeket nem kezelik, kizárólag az alapanyag behelyezése, késztermék összegyűjtése, csomagolása képezheti a feladataikat.

A 8-as csoportba tartozó munkavállaló feladatai ennél komplexebbek, a feladatai közé tartozik a gépek kezelése és szűk körben, de döntéshozatali önállósága is van. Egy 8-as csoportba tartozó munkavállaló például önállóan képes kezelni, ki- és bekapcsolni a rábízott gépeket és feladata lehet esetleg az elkészült termékek vizsgálata, hogy nem hibásak-e, és hogy megfelelnek-e a műszaki leírásnak.

A fenti szempontok figyelembe vételével nagyon fontos a pontos és átgondolt munkaköri leírás elkészítése az egyes munkavállalókra vagy munkakörökre vonatkozóan. Azon munkavállalók vonatkozásában, akik után a kifizető adókedvezményt érvényesít, időről-időre rendszeresen felül kell vizsgálni a munkaköri leírásukat, a FEOR besorolásukat, hogy azok a dolgozók által végzett tevékenységnek megfeleltethetők-e.

Fontos tehát, hogy az érintett munkavállalók munkaszerződése, munkaköri leírása, és ezáltal FEOR besorolása összhangban legyen a ténylegesen végzett tevékenységgel. Amennyiben ugyanis az adóhatóság egy ellenőrzés során azt állapítja meg, hogy a munkáltatónál elérhető dokumentumok nem támasztják alá a szakképzettséget nem igénylő minősítésnek való megfelelést, akkor az adókedvezmény jogosulatlan igénybevételét és annak adójogi jogkövetkezményeit megállapíthatja a társaság terhére.