Szabadság és annak kiadásának szabályai 1. rész


A szabadság célja a munkavállaló pihenése, regenerálódása. A Munka törvénykönyve (Mt.) értelmében a dolgozót a szabadság alapvetően a munkában töltött idő után illeti meg.

Vannak azonban olyan esetek, amelyeket munkavégzés hiányában is szabadságra jogosító időnek kell tekinteni.  pl. pihenőnapok, szabadság, szülési szabadság, a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapja, a keresőképtelenség, a kötelező orvosi vizsgálata tartama, hozzátartozó halálakor két munkanap.


A szabadság mértéke:

A szabadság alap- és pótszabadságból áll. Az alapszabadság mértéke húsz munkanap, melyhez szükséges, hogy teljes naptári évben fennálljon a munkaviszony. A pótszabadságokat a munkavállaló életkora, gyermekeinek száma, bizonyos veszélyes munkakörben történő foglalkoztatás, illetve egészségügyi állapota befolyásolja.

A munkavállalónak a szabadság akkor is jár, ha nem teljes munkaidőben foglalkoztatják (részmunkaidő). Az Mt. a részmunkaidőre vonatkozóan az alap- és pótszabadság tekintetében nem tartalmaz korlátozó rendelkezést, így az ilyen munkavállalót is megilleti a szabadság ugyanolyan mértékben. A szabadságra való jogosultság nem a munkaidő mértékétől függ, hanem a munkaviszonyban töltött idő tartamától.

Az év közben kezdődött munkaviszony esetén a szabadság arányos része jár, kivéve az apasági és szülői szabadságot. A fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.

Pótszabadság

Minden munkavállót érint az életkor alapján járó pótszabadság, mely először abban az évben illeti meg a munkavállalót, amikor a szükséges életkort betöltötte.


a 25. életévtől

1 munkanap

a 28. életévtől

2 munkanap

a 31. életévtől

3 munkanap

a 33. életévtől

4 munkanap

a 35. életévtől

5 munkanap

a 37. életévtől

6 munkanap

a 39. életévtől

7 munkanap

a 41. életévtől

8 munkanap

a 43. életévtől

9 munkanap

a 45. életévtől

10 munkanap

 

Különleges helyzetben vannak a fiatal munkavállalók, ők 5 nap pótszabadságra jogosultak, utoljára abban az évben, amelyben a 18. életévüket betöltik.

A gyermekek után további pótnapokra jogosultak a munkavállalók, amely a szülőt először a gyermek születésének évében, utoljára pedig abban az évben illeti meg, amikor a gyermek a 16. életévét betölti. Az Mt. szabályai szerint a gyermek a saját háztartásban nevelt vagy gondozott gyermek, aki a szülővel életvitelszerűen együtt él. Szülőnek minősül a vér szerinti és az örökbefogadó szülő, az együttélő házastárs. A gyermekek után járó pótszabadság mind a két szülőt megilleti. Ha a szülők elváltak, szétköltöztek, amelynek következtében egyikükkel nem él együtt a gyermek, megszűnik a pótszabadságra való jogosultság. 2023. január 1-jétől a pótszabadságra való jogosultság fennáll abban az esetben is, ha a különélő szülők azonos időtartamú közös szülői felügyeletet gyakorolnak. Élettársi kapcsolat esetén viszont pótszabadság nem jár.

 

egy gyermek után

2 munkanap

két gyermek után

4 munkanap

kettőnél több gyermek után

7 munkanap

ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos, fogyatékos gyermekenként

további 2 munkanap

 

A fentieken felül azok a munkavállalók, akik állandó jelleggel a föld alatt dolgoznak, illetve akik ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgoznak 5 munkanap további szabadságra jogosultak.

A megváltozott munkaképességű, fogyatékossági támogatásra jogosult vagy vakok személyi járadékára jogosult munkavállaló esetén a nagyobb regenerációs igényre tekintettel évente 5 munkanap pótszabadság jár.


A szabadság kiadásának szabályai

A szabadság kiadása mindig a munkáltató joga és kötelezettsége, kiadása előtt azonban a munkáltatónak meg kell hallgatnia a munkavállalót. A szabadságot úgy kell kiadni, hogy annak tartama (a heti pihenőnapokkal, munkaszüneti napokkal és szabadnapokkal együttvéve) legalább tizennégy összefüggő naptári napot elérjen, de ettől az előírástól a felek közös megegyezéssel eltérhetnek.

A szabadságok egy részével ugyanakkor a munkavállaló rendelkezhet. A munkavállaló jogosult arra, hogy hét munkanap szabadságot – év közben kezdődő munkaviszony esetén ennek arányos részét –  a munkaviszony első 3 hónapját kivéve legfeljebb két részletben a kérésének megfelelő időpontban adjon ki a munkáltató.

A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt 15 nappal közölni kell és a munkavállalónak is ezt a határidőt kell megtartania a rendelkezési körébe tartozó hét munkanap szabadságot érintően.

A szabadságokat a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot.

 

Példa:

Egyenlőtlen munkaidő-beosztásban foglalkoztatott munkavállaló a héten a következőképpen van beosztva.

Hétfő: munkanap - beosztás szerint 12 óra

Kedd: munkanap - beosztás szerint 12 óra

Szerda: munkanap - beosztás szerint 8 óra

Csütörtök: munkanap - beosztás szerint 8 óra

Péntek: munkanap - beosztás szerint 0 óra - vagyis szabadnap

Szombat: pihenőnap

Vasárnap: pihenőnap

Ha a munkavállaló ezen a héten elmenne szabadságra, akkor, ha a szabadság nyilvántartása napban történik, akkor a munkavállaló számára a munkavégzési kötelezettséggel járó munkanapjára és a hozzá kapcsolódó szabadnapjára is szabadságot kell kiadni. Tehát hétfőtől péntekig.

Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén lehetőség van arra, hogy a munkáltató a szabadságokat órában tartsa nyilván.  Ebben az esetben a szabadság az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesüljön a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól.

A fenti példa alapján annak a munkavállalónak, akinek évi 20 szabadsága van és a munkaszerződése szerint napi munkaideje 8 óra, évi 160 óra szabadsággal rendelkezik. Ebben az esetben, ha a fenti héten szabadságra szeretne menni, akkor a szabadságainak a mennyiségét csökkenteni kell a beosztás szerinti órák számával. Tehát hétfőn és kedden 12-12 órával szerda és csütörtökön 8-8 órával és pénteken 0 órával, összesen 40 órával kell csökkenteni az éves szabadság keretét.


A szabadság kiadásának határideje

A szabadságot az esedékességének évében kell kiadni. Bizonyos esetekben lehetőséget biztosít az Mt. a szabadság tárgyévet követő kiadására.

  • A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.
  • A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az adott évben kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni. Tipikusan a szülési szabadságon lévő munkavállalók esetében fordulhat elő.
  • Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni ugyanakkor a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot. Ezzel a karácsonyi, újévi leállásokkor lehet élni.


A felek megállapodásán múlik a következő:

  • Kollektív szerződés rendelkezése esetén a munkáltató a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.
  • Az életkori pótszabadság legfeljebb 10 munkanapját a munkáltató – a felek naptári évre kötött megállapodása alapján – az esedékesség évét követő év végéig adja ki.

 

Gyakran előforduló kérdés, hogy milyen lehetőségek vannak abban az esetben, ha a munkavállaló nem rendelkezik elegendő szabadsággal például a munkáltatónál év végére tervezett leállás időszakára.

Javasoljuk, hogy a munkáltatók a tervezett leállások időtartamát, a szabadságok kiadását a lehető leghamarabb kommunikálják a munkavállalók felé. A munkaerő megfelelő tervezésével elkerülhető, illetve minimálisra csökkenthető azon esetek száma, amikor az évvégi leállásra a munkáltató már nem tud szabadságot kiadni.

Fontos, hogy fizetésnélküli szabadságot a munkáltató nem adhat ki, azt csak a munkavállaló kérelmezheti. Amennyiben tehát a munkáltató már nem tud szabadságot kiadni és foglalkoztatási kötelezettségének sem tud eleget tenni a leállás idején, az állásidőt jelent, melynek idejére a munkavállalót alapbére, illetve amennyiben beosztása szerint bérpótlékra jogosult, akkor bérpótlék illeti meg.

A szabadságot főszabály szerint az esedékesség évében kell kiadni, ilyen módon nincsen lehetőség arra sem, hogy a következő évi szabadságot „előrehozzák” a felek, erre irányuló megállapodást sem köthetnek.

Egyes esetekben indokolt lehet a munkaidőkeret bevezetése is, amennyiben a munkáltató úgy ítéli meg, hogy a következő hónapokban a munkaerő foglalkoztatását különböző okok miatt (alapanyag-ellátás, tervezett leállás akár beszállítói vagy vevői oldalon) kisebb-nagyobb ingadozással tudná megoldani. A munkaidőkeret tartama legfeljebb 4 hónap vagy 16 hét; néhány esetben (megszakítás nélküli, több műszakos, idényjellegű tevékenység) 6 hónap vagy 26 hét lehet. Alkalmazásának lényege, hogy a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend szerinti munkanapok figyelembevételével kiszámított, a munkaidőkeretben teljesítendő munkaidőt az általánostól eltérően egyenlőtlenül oszthatja be a munkáltató. Így azokban a hetekben, amikor nagyobb a munkaerő-igény, a munkáltató több időre osztja be a munkavállalókat, kisebb munkaerő-igény vagy leállás idején pedig több szabadnapot biztosít. A munkaidőkeret bevezetése természetesen nem váltja ki a megfelelő szabadság-tervezést, továbbá alkalmazása, a beosztás elkészítése széleskörű munkajogi ismereteket igényel.


Szabadság megszakítása, szabadság kiadásának elhalasztása

Nagyon szűk körben, de lehetősége van a munkáltatónak arra, hogy a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakítsa vagy annak kiadási idejét módosítsa.

Kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a munkáltató működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a munkáltató a szabadság kiadásának időpontját módosíthatja vagy a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja.

Pontos meghatározást nem tartalmaz a törvény arra vonatkozóan, hogy mi számít kivételesen fontos gazdasági érdeknek vagy a munkáltató működését közvetlenül és súlyosan érintő oknak.

A gyakorlatban az elemi csapások (tűzeset, árvíz), illetve az olyan nagy mértékű üzemzavar minősülhet ilyennek, amelyre a munkáltató semmilyen körülmények között nem számíthatott előre, illetve elhárítását más, helyettesítő munkavállaló nem tudja megoldani.

Fontos, hogy a munkavállaló szabadságának megszakítása, annak idejének módosítása az utolsó lehetőségek között lehet csak. A felmerült problémát elsősorban rendkívüli munka elrendelésével, illetve alkalmi munkavállalók alkalmazásával kell megoldani.

A munkavállaló szabadságának megszakításával vagy módosításával kapcsolatos összes kárt és költséget a munkáltató köteles megtéríteni (pl. lemondott szállás díja, a visszautazás költsége stb.). A már megkezdett szabadság megszakítása esetén pedig a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be. A munkával töltött idő ebben az esetben szükségszerűen rendkívüli munkavégzésnek minősül, hiszen nem a beosztása szerint dolgozik a munkavállaló.


A szabadság megváltása pénzben

A szabadság fő célja a munkavállaló feltöltődésének, pihenésének biztosítása. Ennek megfelelően azt elsősorban ki kell adni a munkavállalónak. A szabadságot pénzben megváltani kizárólag a munkaviszony megszűnésekor lehet. Ekkor a munkáltató köteles kifizetni a munkavállalónak a felmondáskor időarányosan járó, még ki nem adott szabadságait. Ettől a szabálytól sem munka-, sem kollektív szerződés nem térhet el.