Oktatási költségek


A társasági adótörvény szempontjából a képzéseket aszerint kell megkülönböztetnünk, hogy az adott képzés a Felnőttképzési törvény hatálya alá tartozik-e.

 

1. Ha a társaság olyan képzést/oktatást vesz igénybe, amely a Felnőttképzési törvény hatálya alá tartozik, akkor abban az esetben lehet a képzés költsége elismert költség, ha a társaság rendelkezik a képző szerv társasági adótörvényben meghatározott tartalmú nyilatkozatával.

Ehhez kapcsolódóan a társasági adótörvény 3. számú melléklet B/14. pontja az alábbi szabályozást tartalmazza: a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősül a kifizető által viselt olyan oktatás és képzés költsége,

  • amelyet az annak szervezője jogszabályban meghatározott alapfeladata (pl. középiskola, felsőoktatási intézmény) vagy felnőttképzési tevékenysége keretében szervez, és
  • a képzés szervezője által kiállított és rendelkezésre bocsátott nyilatkozat tanúsítja, hogy a jogszabályban előírt adatszolgáltatási kötelezettséget a képzés szervezője teljesítette.

 

A felnőttképzési törvény hatálya alá tartozó szervezet köteles a felnőttképzők nyilvántartásában szereplő nyilvántartási számát a felnőttképzési tevékenységéhez kapcsolódó képzési dokumentációban, valamennyi dokumentumon – így a kibocsátott számlán is – feltüntetni, és arról ügyfeleit és a képzésben részt vevő személyeket tájékoztatni.

Ha a képző szerv nem tünteti fel a számláján ezt a nyilvántartási számot, az még nem akadálya annak, hogy az oktatást igénybe vevőnél a társasági adótörvény szerint elismert költség legyen az oktatási szolgáltatás, de a fenti nyilatkozattal ehhez mindenképpen rendelkeznie kell a társaságnak.  

 

2. Számos olyan képzés van ugyanakkor, amely nem felel meg a fent meghatározott feltételeknek, tehát nem tartozik a Felnőttképzési törvény hatálya alá. Ezen képzések esetében azt kell megvizsgálnunk, hogy az adott képzés bizonyíthatóan – az eset összes körülményére figyelemmel – a társaság vállalkozási, bevételszerző tevékenységével összefüggésben merül-e fel.

Ezzel kapcsolatosan a társasági adótörvény 8.§ (1) d) pontja így fogalmaz: Az adózás előtti eredményt növeli, az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkenéseként számításba vett összeg, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel.

 

Amennyiben az adózó bizonyítani tudja, hogy a továbbképzés, tréning, szakmai konferencia, workshop, stb. összefügg a vállalkozás bevételszerző tevékenységével, mert az szükséges pl. a munkakör betöltéséhez vagy javítja a teljesítményt, akkor a társasági adótörvény szerint elismert költségnek minősül.

Ilyen képzés pl. SAP betanítási költségek, targonca kezelés, stb.

 

Összességében elmondhatjuk, hogy minden képzést egyedileg kell megvizsgálni és besorolni a fenti két kategória valamelyikébe. A képzést nyújtónak, szervezőnek pedig tisztában kell lennie azzal, hogy az általa szervezett képzés a felnőttképzési törvény hatálya alá tartozik-e.

 

A munkavállalói képzés, oktatás finanszírozásának adóhatása

A képzések kategóriákba sorolását erről az oldalról az szja törvény szerint kell elvégezni, amely alapján megkülönböztetnünk iskolarendszeren kívüli vagy iskolarendszerű képzéseket.

 

Az Szja törvény 4. § (2a) határozza meg, hogy a magánszemélynél nem keletkezik bevétel:

  • a tevékenységében közreműködő magánszemély részére biztosított olyan szolgáltatás igénybevételére tekintettel,
  • amelynek igénybevétele a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként történik (ideértve azt is, ha ez iskolarendszeren kívüli képzés, betanítás, valamint a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek a munkavédelemről szóló törvény előírásai szerint a munkáltató felelősségi körébe tartozó biztosítása),
  • akkor sem, ha a szolgáltatás személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas, és a tevékenység hatókörében történő hasznosítás, használat, igénybevétel mellett egyébként az igénybevétel során nem zárható ki a magáncélú hasznosítás, használat, igénybevétel, kivéve, ha e törvény a hasznosítást, használatot, igénybevételt vagy annak lehetőségét adóztatható körülményként határozza meg.

 

Iskolarendszeren kívüli képzésről akkor beszélünk, ha a résztvevők nem állnak a képző intézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban.

 

A fentiek alapján egy iskolarendszeren kívüli képzés munkáltató általi térítése a magánszemélynél nem lesz bevétel, amennyiben:

  • a munkavégzés ellátásához kapcsolódik,
  • munkakör betöltéséhez szükséges vagy
  • a megszerzett ismeretek szoros összefüggésben állnak a munkavégzéssel vagy
  • amelyeket a munkáltató ír elő kötelezően az adott munkakör betöltéséhez.

 

Ilyenek lehetnek például a szakmai ismeretek bővítését, jogszabályi változások megismerését szolgáló oktatások, a munkakör betöltéséhez szükséges nyelvi, számítástechnikai képzések, képesség- és készségfejlesztő tréningek vagy jogszabály által kötelezően előírt képzések.

 

A képzés költségeinek megtérítése mellett a vizsgadíjak, tankönyvek ára is téríthető a munkavállaló számára. A képzéshez kapcsolódó egyéb járulékos kiadások, mint pl. az utazás, a szállás vagy az étkezés szintén elszámolható a hivatali, üzleti utazás szabályai szerint. Az utazás és a szállásköltség társaság általi kifizetése nem jelent bevételt a magánszemély számára, így adófizetési kötelezettséggel nem jár, viszont az étkezés az egyes meghatározott juttatás szabályai szerint adóköteles.

 

Ha a képzés iskolarendszeren kívüli, viszont nem szükséges az adott munkakör ellátásához, pl. olyan munkavállaló számítástechnikai oktatása, aki nem kezelt és nem is fog kezelni számítástechnikai eszközt, akkor a képzés valamennyi költségét jogviszony alapján adózó jövedelemnek (ez esetben bérjövedelemnek) kell tekinteni. 

 

Iskolarendszerű képzésnek minősül, az olyan képzés, amelynek résztvevői a képző intézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban állnak, valamint azon külföldi képzés, amely államilag elismert oktatási célú intézményben folytatott teljes idejű, alapfokú, középfokú vagy érettségi végzettséget adó képzés, vagy államilag elismert felsőoktatási intézményben folyó, felsőfokú végzettséget adó képzés.

 

Iskolarendszerű képzés esetén a munkáltatói támogatás teljes összege a munkavállalónál munkaviszonyból származó bérjövedelemnek minősül (más jogviszony esetén pl. tagi jogviszony esetén az adott jogviszonyból származó jövedelemnek). Nincs jelentősége annak, hogy a képzés során megszerzett ismereteket a dolgozó a tevékenysége során a munkáltatójánál a későbbiekben hasznosítja, és annak sem, hogy kötöttek-e tanulmányi szerződést.

 

Ugyanez vonatkozik a képzéshez kapcsolódó utazási költségek és étkezési költségek megtérítésére is iskolarendszerű képzés vizsgálata során.