Üzleti modell és elvárt jövedelmezőség

Az üzleti modell meghatározása a transzferárazásban a vállalatcsoport értékteremtési folyamatának elemzését követi, a szokásos piaci ár megállapítására alkalmazható módszer kiválasztását előzi meg és segíti elő.

Elkülönítünk:

• gyártási,
• kereskedelmi, továbbá
• szolgáltatási modelleket.

 

A gyártási modellek közé tartozik:

• a bérgyártás,
• a szerződéses gyártás,
• a licencgyártás és
• teljes kockázatú gyártás.

 

 A kereskedelem területén megkülönböztetünk:

• értékesítési ügynököket,
•  bizományos értékesítőket,
• korlátozott kockázatú disztribútorokat és
• teljes kockázatú disztribútorokat.

A modellek kategóriái

• az értékteremtés,
• döntési kompetenciák,
•  ellátott funkciók és
•  vállalt kockázatok szerint

 a rutin entitásoktól a stratégiai döntéseket is meghozó teljes kockázatvállalású entitásokig terjednek a gyártás, kereskedelem és szolgáltatások esetében is.

A szolgáltatók lehetnek korlátozott vagy teljes kockázatvállalásúak.

 

 A kockázatok vállalásának tekintetében az OECD iránymutatásai (OECD: Transzferár irányelvek a multinacionális vállalatok és az adóhatóságok számára) és ezzel összhangban az adóhatóság elvárásai szerint is fontos annak vizsgálata, hogy az adott vállalkozás kontrollálni tudja-e a kockázatot és rendelkezik-e a szükséges pénzügyi forrásokkal a kockázatok fedezésére. Amennyiben az adózó magát vagy a cégcsoport az adózót, amelybe tartozik, teljes kockázatvállalású entitásnak tekinti, elfogadhatónak tarthatja akár azt is, hogy az általa vállalt kockázatok miatt veszteséges. Egy adóhatósági ellenőrzés azonban vizsgálja, hogy az adózó pénzügyi kapacitásai lehetővé tennék-e a kockázatok mérséklését, az esetlegesen bekövetkező kockázatok vállalását, így a hatóság az adózótól eltérő álláspontra helyezkedhet. Ha a kockázatok vállalására valójában csak a cégcsoport, például az anyavállalat tudna fedezetet biztosítani, az adóhatóság megállapíthatja, hogy az adózó valójában csak korlátozott kockázatokat visel, hiszen a kockázatok ténylegesen nem az adózóhoz rendelhetők, így nem tekinthető teljes kockázatvállalásúnak.

Minél több kockázat rendelhető egy adott társasághoz, annál nagyobb a nyereségpotenciál, de annak változékonysága is, vagyis a ténylegesen elért nyereség eltérhet a várttól, de lehet akár veszteség is.

Az alacsony kockázatvállalású társaságoktól a fentieknek megfelelően egy alacsony, de stabil jövedelmezőséget vár el az adóhatóság. Hírlevélsorozatunkban ezeket az alacsony kockázatvállaláshoz kapcsolódó, gyakran előforduló modelleket mutatjuk be részletesen, a jelen összefoglalónkban kifejtett bérgyártó modellen kívül a szerződéses gyártó és korlátozott kockázatú disztribútor modellt.

Bérgyártás

A gyártási profilok közül a legkevesebb funkció és legkisebb kockázat a bérgyártásra jellemző. Ezzel összhangban az adóhatóság a bérgyártóktól várja el a legalacsonyabb, de legstabilabb jövedelmezőséget.

A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségre vonatkozó 32/2017 (X.18.) NGM rendelet szerint a bérgyártás „a megrendelő által biztosított anyagon a megrendelő által meghatározott gyártási (összeszerelési) tevékenység végzése, az anyag és a késztermék tulajdonjogának megszerzése nélkül”.

A bérgyártó a termelő gépeket és a munkaerőt bocsátja rendelkezésre a termékek gyártásához, összességében szolgáltatásnyújtónak tekinthető, a megrendelő előírásainak megfelelően jár el, alapanyag-beszerzéssel, készletezéssel és értékesítéssel kapcsolatos kockázatokat nem visel. A működéshez kapcsolódó költségek ellenőrzéséért felelős. A bérgyártáshoz kapcsolódóan a finanszírozási igény is alacsonyabb, hiszen alapvetően a gyártás során használt eszközök és emberi erőforrások tekintetében merül fel. A megrendelőtől való függőség viszont jelentős, a kapacitások kihasználtsága a megrendelésekhez igazodik. A megrendelő lehet a cégcsoport valamely tagja, vagy a cégcsoport által kötött megállapodás alapján független fél, akivel a cégcsoport, például az anyavállalat állapodott meg az adózó által történő teljesítés feltételeiben. A bérgyártási tevékenység ellátásához a bérgyártónak jelentős immateriális javakra nincs szüksége, azokat a megrendelő birtokolja. Az immateriális javak közé sorolható transzferár szempontból a bérgyártás során előállított termékeket megvásárló vevőkör is.  

Az ellátott funkciók és vállalt kockázatok korlátozott körére tekintettel a bérgyártó alacsony, de stabil jövedelmezőségre jogosult.

Miért lényeges a megfelelő karakterizáció?

A társasági adóbevallásban a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggésben adatszolgáltatási kötelezettség áll fenn, - a jelenleg érvényben lévő szabályozás szerint a szokásos piaci áron számított 100 millió forintot meghaladó kapcsolt vállalkozásokkal lebonyolított ügyletek esetében –, ahol szükséges az ügylet megnevezését is megadni. Az ügylet elnevezése már tartalmaz arra vonatkozó információt, hogy az ügyletben érintett felek milyen üzleti modellbe sorolhatók, hogyan karakterizálhatók. Az ehhez kapcsolódó jövedelmezőségre vonatkozó számszaki adatok ismeretében pedig az adóhatóságnak lehetősége van különböző szűréseket végezni, amelyekkel könnyen kiválasztják ellenőrzésre azokat a társaságokat, amelyeknél a karakterizáció nincs összhangban az elért jövedelmezőséggel.

Az egyes üzleti modellek között nincs éles határvonal, és nem minden azonos karakterizációval jellemezhető adózó lát el ugyanolyan funkciókat, visel ugyanolyan kockázatokat. A transzferárazásban szem előtt tartott

• összehasonlíthatósági tényezők,
• szerződéses feltételek,
• ellátott funkciók,
• használt eszközök,
• vállalt kockázatok,
• a termékek és szolgáltatások jellemzői,
• a döntési képességek és
• a pénzügyi kapacitások alapján

 

azonban megállapítható, hogy leginkább mely modellel írható le a kapcsolt felek által lebonyolított tranzakcióban érintett felek ügyletben végzett tényleges tevékenysége.

Az üzleti modellekhez rendelhető jövedelmezőségi elvárások miatt a hibás karakterizáció mellett meghatározott nyereségpotenciál, illetve annak az adózó vagy a cégcsoport által elfogadott változékonysága eltérhet attól, amelyet az adóhatóság a ténylegesen jellemző besorolás alapján elvár. Ez adóhiányhoz, illetve egy nem kellő körültekintéssel készített transzferár dokumentáció esetében mulasztási bírsághoz vezethet. A bérgyártásra vonatkozóan az adóhatóság a nemzetközi gyakorlattal összhangban az alacsony, de stabil jövedelmezőséget várja el. Ha egy cégcsoport tagja ezzel összefüggésben eltérő elvárásokkal szembesül a cégcsoporton belül, javasolt az álláspontok felülvizsgálatát kezdeményeznie.