Kiket érint az adatszolgáltatási kötelezettség?  

Az adatszolgáltatási kötelezettség, ahogyan a transzferár nyilvántartási kötelezettség is, akkor áll fenn, ha az adózó a társasági adó alanyaként a Kkv. törvény szerint (a konszernszintű adatok figyelembevételével) legalább középvállalkozásnak minősülő gazdasági társaság vagy a társasági adótörvényben megnevezett további szervezet és kapcsolt vállalkozásával általános fogalmi adó nélkül szokásos piaci áron számított 100 millió Ft-ot meghaladó ügyletet bonyolított le a vizsgált üzleti évben. Az ügylet értékének meghatározásakor kellő körültekintést követel meg a magyar szabályozás. Az összevonhatóan kezelhető teljesítési értékeket együttesen kell figyelembe venni.

A nyilvántartási kötelezettség alól bizonyos ügyletek az ügyletértéktől eltérő okból mentesülnek, ezekre vonatkozóan az adatszolgáltatási kötelezettség is változó, a következők szerint:

Milyen adatokat kap az adóhatóság?

A teljeskörű adatszolgáltatás a transzferár nyilvántartásokban szereplő információkra terjed ki, olyan rövid, számszerűsíthető adatokra, amelyek informatikailag is jól kezelhetők. Ezek közé tartozik az ügyletek megnevezése, amely lehetőség szerint utal arra, hogy az adózó az ügyletben milyen funkciókat lát el, milyen kockázatokat vállal, az ügyletben melyik oldalon vesz részt, pl. bérgyártás végzése, szerződéses gyártás végzése, korlátozott kockázatú forgalmazás igénybevétele. Emellett a 2023-as üzleti évre vonatkozó adatszolgáltatás már kiegészült azzal, hogy az ügyletben részt vevő felek közül az adózó, vagy annak kapcsolt társasága-e az, akinek a szempontjából a szokásos piaci ár elvének érvényesülése bemutatásra kerül a transzferár nyilvántartásban (ki a tesztelt fél), amennyiben ez a vizsgálati módszernél releváns.

 A gyártási, forgalmazási és szolgáltatási tevékenységek, továbbá lehetőség szerint az egyéb ügyletek esetében az ügyletre legjellemzőbb tevékenységi kód megadása is szükséges.

 Az adatszolgáltatás keretében meg kell adni továbbá az ügylet ténylegesen elszámolt nettó ellenértékét kapcsolt felek szerinti bontásban, valamint a tárgyévi teljesítéshez kapcsolódó társaságiadóalap-módosítás előjelhelyes összegét.

A társasági adóbevallásban fel kell tüntetni az elsődlegesen alkalmazott szokásos piaci ár-megállapítási módszert, valamint, amennyiben ez a módszer a viszonteladási árak, a költség és jövedelem, vagy az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer, a jövedelmezőségi mutató (pl. üzemibevétel-arányos, vagy üzemiráfordítás-arányos üzemi eredmény stb.) kiválasztása, megadása is szükséges. Amennyiben szolgáltatási tevékenységre kerül sor, vagy licencbe adásra, licencbe vételre, franchise-ba adásra, franchise-ba vételre és az összehasonlítható független árak módszere alkalmazható, meg kell adni a szolgáltatási díj, vagy százalékos jogdíj alapját, ami lehet az értékesítés nettó, vagy bruttó árbevétele, az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye, vagy egyéb alap. Pénzügyi ügyletek esetében, amennyiben az összehasonlítható független árak módszere alkalmazható, a referenciakamatot kell megadni, vagy megjelölni a fix kamatozást.

Az adatszolgáltatás kiterjed arra is, hogy milyen számviteli sztenderd alkalmazására kerül sor annál a félnél, amelynek szempontjából az ügylet vizsgálatára sor kerül (ún. tesztelt fél), vagy amelynek pénzügyi adatai a jogdíj, vagy szolgáltatási díj alapjának meghatározása során figyelembevételre kerülnek.

A társasági adóbevallásban meg kell adni továbbá az ügylet során vizsgált jövedelmezőségi mutató, százalékos jogdíj, (százalékos) szolgáltatási díj, kamatfelár, illetve teljes kamatláb szokásos piaci értékét, vagy tartományát, egységár esetében annak egységnyi értékét, vagy tartományát, illetve az egység megnevezését. Emellett pedig szükséges a ténylegesen alkalmazott értékek megadása is az alkalmazott adóalap-módosítással együtt.

A korlátozott adatszolgáltatás az ügylet megnevezésére, az ügyletre jellemző tevékenységi kódra, az ügyletben részt vevő kapcsolt felek adataira, az elszámolt összegekre és az esetleges társaságiadóalap-módosításra terjed ki.

Milyen forrásokból származhatnak a szokásos piaci ár meghatározásához használt adatok?  Mire kell figyelni?

Attól függően, hogy a transzferár nyilvántartásban milyen módszerrel vizsgálható a szokásos piaci ár elvének érvényesülése, felhasználásra kerülhetnek az adózónál, vagy kapcsolt vállalkozásánál, azaz a cégcsoporton belül rendelkezésre álló ún. belső összehasonlítható adatok, vagy amennyiben ilyen összehasonlítható adatok nincsenek, felhasználhatók külső összehasonlítható adatok. A külső összehasonlítható adatok nyilvánosan hozzáférhető, az adóhatóság által ellenőrizhető, jellemzően adatbázisban tárolt adatok. Amennyiben az adózó adatbázisszűrést használ fel a szokásos piaci ár elvének vizsgálatához és összehasonlítható vállalatok adatait veszi figyelembe, a leszűrést legalább három évente, az összehasonlíthatóként kiválasztott vállalkozások pénzügyi adatait legalább évente frissítenie kell.

Szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az adóhatóság abban az esetben is elvárja a pénzügyi adatok frissítését, amennyiben az adatbázis-leszűrést a cégcsoport központilag készíti, vagy készítteti el!

Fontos továbbá, hogy amennyiben külső összehasonlítható adatok felhasználására kerül sor, amelyek nyilvános, az adóhatóság ellenőrizhető adatbázisból, vagy más nyilvános, az adóhatóság által ellenőrizhető forrásból származnak, a kapott mintából meghatározott tartománynak a középső, ún. interkvartilis része tekinthető a szokásos piaci tartomány elfogadható részének.

Hogyan hasznosítja az adóhatóság az adatokat?

Az adóhatóság számos adatforrásból rendelkezik az adózókra és ügyleteikre vonatkozó adatokkal, beleértve a nemzetközi és belföldi adatszolgáltatást is. Megfelelő, folyamatosan fejlesztett eszköztára pedig lehetővé teszi az adatok gyors és hatékony elemzését, amelyhez hozzájárulnak a mesterséges intelligencia használata és a gépi tanulási folyamatok. Ezeket az eszközöket mind a kiválasztás, mind az ellenőrzés során hatékonyan alkalmazzák, feltérképezik a kockázatos adózók, ügyletek körét, de speciális témákat is az ellenőrzések fókuszába helyeznek, mint pl. az autóipar, a gyógyszeripar, a veszteséges, vagy alacsony jövedelmezőséget elérő adózók, az immateriális javak, üzleti átszervezések és pénzügyi tranzakciók. Az adóhatóság rendelkezésére álló különféle adatbázisok alapján könnyen kiszűrhetők az ugyanazon vállalatcsoportba tartozó magyarországi leányvállalatok is, amelyeknek együttes és összehangolt ellenőrzése szintén a 2024-es ellenőrzési terv része.

Arról, hogy miért érdemes a szokásos piaci ár elvének érvényesülését már év közben vizsgálni, következő hírlevelünkben olvashatnak.

Kérdés esetén keresse Transzferár szakértőnket!

Kiss Ibolya

Tel: 06 20 597 7082

E-mail: kiss.ibolya@molnar-partners.hu