Munkajogi szabályok

Kiküldetés esetén főszabályként a küldő ország munkajogát kell alkalmazni. A kiküldetésben lévő munkavállalóra a fogadó államban csupán a munka feltételeit szabályozó bizonyos minimális előírások vonatkoznak.

A magyar jog (Mt.) szabályait kell alkalmazni, ideértve a munkaviszonyra kiterjesztett hatályú kollektív szerződésben foglalt rendelkezéseiket is, a következőkben. (Mt. 295.§)

a) a leghosszabb munkaidő vagy a legrövidebb pihenőidő mértéke, 

b) a fizetett éves szabadság legalacsonyabb mértéke, 

c) a legalacsonyabb munkabér összege, 

d) a munkaerő-kölcsönzésnek a 214-222. §-ban meghatározott feltételei, 

e) a munkavédelmi feltételek, 

f) a várandós vagy kisgyermekes nő, valamint a fiatal munkavállaló munkavállalási és foglalkoztatási feltételei, továbbá 

g) az egyenlő bánásmód követelménye 

nem kell alkalmazni a magyar jogot, ha a fentiek esetében a munkaviszonyra egyébként irányadó jog a munkavállalóra kedvezőbb.

Egy esetleges magyarországi kiküldetés esetén meg kell vizsgálni tehát, hogy a fent kiemelt tárgyban a kiküldési ország szabályozása a munkavállalóra nézve kedvezőbb-e. Ha kedvezőbb, akkor teljes egészében a küldő ország joga lesz az irányadó a kiküldött munkavégzése során. Ha nem, akkor az ott megjelölt esetekben (pl.: leghosszabb munkaidő vagy legrövidebb pihenőidő) a magyar munkajogi normák lesznek irányadók. 

A nem nevesített esetekben (pl.: munkaközi szünet, vasárnap vagy munkaszüneti napon történő munkavégzés) főszabályként a küldő ország joga érvényesül.

Gyakorlati okok miatt (a küldő és a fogadó állam jogrendszereinek különbözőségéből adódó jogviták elkerülése végett) azonban, azokban az esetekben, ahol az Mt. mindenképp alkalmazandó lesz (tehát a fent felsorolt tárgyakban a magyar szabályok a kedvezőbbek), a kiküldés idejére célszerű a feleknek a magyar jogot kikötni.

A kiküldetés kapcsán felmerült adminisztratív kötelezettségek:

A kiküldött munkavállalókat fogadó vállalkozásnak kiemelt figyelmet kell fordítani a következő törvényi kötelezettségeire: 

A szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés megkötését megelőzően a jogosult (a fogadó magyar vállalkozás) köteles írásban tájékoztatni a külföldi munkáltatót a 295. §-ban foglaltak alapján irányadó munkafeltételekről. A tájékoztatás elmulasztása esetén a jogosult készfizető kezesként felel a munkavállaló 295. §-ban meghatározott követeléseiért. 

Ha a jogosult tudott vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett arról, hogy a külföldi munkáltató munkabér és járulékfizetési kötelezettségének a munkavállaló foglalkoztatása során nem tett eleget, a külföldi munkáltatóval egyetemlegesen felel a külföldi munkáltatót terhelő munkabér és járulékai megfizetéséért. 

A jogosult köteles - a 295. § rendelkezéseiben foglaltak ellenőrizhetősége érdekében - gondoskodni arról, hogy a kiküldött munkavállalók 

a) munkaszerződése vagy azzal egyenértékű egyéb okirata, 

b) munkaidő-nyilvántartása, valamint 

c) a munkabér kifizetésére vonatkozó iratainak papíralapú vagy elektronikus másolata 

a kiküldetés teljes időtartama alatt a munkavégzés helyén, valamint annak befejezését követő 3 évig a munkáltató székhelyén vagy telephelyén hozzáférhető és ellenőrizhető legyen.

Egyértelmű rendelkezés hiányában a munkaidő-nyilvántartást magyar és angol nyelven javasoljuk vezetni.

A külföldi munkáltató a kijelölt hatóságként eljáró munkaügyi hatósággal való kapcsolattartásért, valamint az előbbi dokumentumok küldéséért és átvételéért felelős személyt jelöl ki. A külföldi munkáltató a megbízott személyéről, valamint a megbízott személyében bekövetkezett változásról haladéktalanul tájékoztatja a munkaügyi hatóságot.

Bejelentési kötelezettségek

Több bejelentésre is szükség lehet, annak függvényében, hogy a kiküldetés milyen hosszú ideig tart.

Bejelentési kötelezettség a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság felé

Annak érdekében, hogy a hatóság meg tudja állapítani, hogy a munkavállaló valóban kiküldött munkavállalónak minősül-e, ismernie kell a foglalkoztatás részleteit. Emiatt van szükség még a kiküldetés tényleges megkezdése elött a hatóság felé a bejelentésre.

A bejelentést főszabály szerint a külföldi foglalkoztatónak kell megtennie, de a kiküldetés bejelentését bárki megteheti, így a külföldi foglalkoztató által megbízott személy vagy a magyarországi fogadó társaság is.

A bejelentésben a szolgáltatóra, a tevékenységre és a munkavégzésre vonatkozó adatokat kell bejelenteni. A bejelentést a foglalkozás-felügyeleti hatóság által működtetett, 2024. március 1-től megújult elektronikus felületen (https://mvff.munka.hu/#/kikuldetes)  kell megtenni. A felületre előzetes regisztráció szükséges, az új felületre annak is regisztrálnia kell újra, aki a régi felületre már regisztrált.

Bejelentési kötelezettség az adóhatóság felé

A bejelentési kötelezettség a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény, illetve a rá vonatkozó kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény vagy viszonosság alapján keletkező szja-fizetési kötelezettséghez kapcsolódik, így a fogadó felet nem terheli ez a bejelentési kötelezettség azon kiküldöttek esetében, akiknél várhatóan és ténylegesen sem keletkezik majd szja-fizetési kötelezettség.

Ahol viszont felmerül az Szja fizetési kötelezettség, ott szükséges lesz a bejelentés. Ennek oka, hogy az adóhatóság ennek útján értesül azokról a magánszemélyekről, akik nyilvántartásában még nem szerepelnek, de adókötelezettségük keletkezik.

A bejelentést nem érdemes elmulasztani, mert bejelentésenként akár 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírságtétel kiszabását vonhatja magával. 

A bejelentést annak a jogi személy és egyéb szervezetnek kell megtennie, aki külföldi illetőségű, nem önálló tevékenység végzésére kirendelt munkavállalót foglalkoztat. Ezt a bejelentést a T104-es nyomtatványon az általános nyomtatványkitöltő program segítségével kell megtenni.

A bejelentést a tevékenység megkezdésétől számított 30 napon belül kell megtenni. Tartalmaznia kell a kirendelt munkavállalóra és a külföldi foglalkoztatóra vonatkozó alapadatokat, valamint a munkavégzés kezdetének és végének időpontját. Be kell jelenteni tehát a munkavégzés végét is. Erre a munkavégzés befejezése, illetve az ország területének elhagyása előtt 30 nappal van lehetőség. Ha valamilyen okból határidőben nem áll rendelkezésre az információ, akkor a bejelentést a munkavégzés befejezése napját követő napon, az ok megjelölésével kell megtenni.